Szeptember 1. csütörtök. Indulás előtti utolsó nap, azaz kész bolondokháza... Párom Nagyikájának szeptemberben lesz a 77. születésnapja, ezért ma köszöntöttük fel, és egyben el is köszöntünk tőle. Utána össze vissza futkostunk elemekért, aksikért, kábelekért és gyógyszerekért. Teljesen kész voltam amire hazaértünk, de megint felvidítottak a szomszédaink egy újabb meglepivel. Már régóta tetszenek a kívánságlámpások, erre vettek egyet és négyen felengedtük. Nagyon szép volt! Köszönjük szépen!
Aztán a szórakozás után jött a munka, újra kellett pakolni a táskákat. 1.5-2 kg túlsúly volt a nagy bőröndökben. A barátom kérésére kitettem ami nem olyan fontos, amire ő majdnem megszakadt a röhögéstől. Végignézve az édességhalmon, hajlakkon, nedves törlőkendőn és füzeteken (legyen mibe írni), már az én könnyem is folyt a nevetéstől. :-)
De aztán hamar vége lett a vigadalomnak, holnap utazunk, úgyhogy ez az utolsó esténk a cicukáinkkal. Van egy vörös házi fiú és egy maine coon fehér lány macsekunk. Nagyon szeretjük őket, iszonyatosan fognak hiányozni, ha tehetnénk vinnénk magunkkal mindkettőt. De ez az út csak egy állapotfelmérés lesz, ha minden megfelelő, akkor januárban már ők is repülnek majd vissza velünk Thaiföldre. Most erre a 3 hónapra a barátnőm vigyáz rájuk. Reméljük, hogy őket majd kevésbé viseli ez meg mint minket. Most is itt simogatom, nyomorgatom őket, és nem tudom felfogni, hogy holnaptól nem fognak beledorombolni a fülembe. Most kihasználok minden pillanatot velük, úgyhogy ma este velünk alszanak...
